Wicca

Szigeti Sándor írása

Az utóbbi évek divathullámait meglovagolva Magyarországon is népszerű lett a wicca, amit egyesek boszorkányvallásnak is neveznek.

Az interneten körülnézve meglehetősen csüggesztő a kép: rengeteg a sekélyes, üres ábrándokra fokuszáló és kizárólag ezekben tobzódó „tiniboszi/fluffybunny” (és ide sorolom az életükkel elégedetlen, ám önmagukért tenni valamit túlságosan rest és önsajnálatukban túltengő „horoszkóp-hívő”, kielégítetlen irodistákat, titkárnőket – oppardon, személyi asszisztenseket és társaikat is), és az embernek nagyon meg kell dolgoznia azért, hogy ne ilyen benyomások alapján ítélje meg ezt a vallást.

Megismétlem, mert a cikk első változatát olvasók többsége számára nem volt elég érthető: az embernek nagyon meg kell dolgoznia azért, hogy ne ilyen benyomások alapján ítélje meg ezt a vallást. A „divatezoterikus” külső alatt ugyanis érdekes és hasznos dolgok is akadhatnak!

Az első benyomások

Kezdjük azonban az elszomorító első benyomással! Ha megvizsgáljuk a wiccára manapság jellemző külsőségeket, azokat a jellemzőket, amikkel jó eséllyel először találkozik a kíváncsi érdeklődő, egyáltalán nem meglepő, hogy ennyire vonzó az éretlen szelleműek számára és ennyire komolytalannak tekintik azok, akik valami „többre” vágynak.

A wicca lázadás!

Azok, akik nem találnak megfelelő elégtételt a kereszténységben, esetenként más vallás után néznek. A wicca első pillantásra teljesen megfelelő: pozitív, toleráns életszemlélet, a természettel való összhangra és annak tisztelésére épül, továbbá hangsúlyozottan dogmamentes, és ezért kötetlennek, szabadnak tetszik, ráadásul ad egyfajta enyhe, kellemes felsőbbrendűségi érzést, hiszen az illető wicca elmondhatja: felülkerekedett a keresztény agymosáson.

A wicca romantikus!

Boszorkányok, tündérek, angyalok, mágia, jóslatok, energetika, szerelmi kötés, rontáslevétel, és mi szem-szájnak ingere! Ki ne szeretne titokzatos, elbűvölő, nagyhatalmú varázsló(nő) lenni, aki bárkit el tud csábítani, mindig eléri a céljait és sosem bukik meg földrajzból?!

A wicca szalonképes!

A legtöbb wicca nem győzi hangsúlyozni, hogy vallásuknak semmi köze a fekete mágiához vagy a sátánizmushoz. (Persze gyanús ez a nagy védekezés, de az ilyesmin már igazán csak a legelvakultabb überkeresztyények akadnak fenn.) Ezt bizonyítja a híres-nevezetes wicca mottó, a rede, ami így szól: tégy amit akarsz, de ne árts, másodszor pedig – a szokásos és csaknem kötelező, ám nem kevésbé nevetséges védekezés szerint – a wicca nem hisz a Sátánban, mert a közkeletű elképzelés szerint ő a kereszténység találmánya! A wicca tehát nem háziállatok kínzásáról vagy öngyilkosságról szól, így anyuka nyugodt lehet.

A wicca elérhető!

Jó, lehet, hogy Messzefalva-alsón épp nincs működő coven, vagyis wicca csoport, de azért nem különösebben nehéz hozzájutni a forrásmunkákhoz (vagyis azokhoz, amiket forrásmunkáknak tartanak), tekintve hogy jó pár könyv jelent meg magyar nyelven erről a témáról, így a kispénzű is megteheti, hogy egy-két délutánra beül a helyi könyvtárba és kicsit kiműveli magát. Ettől kezdve pedig joggal büszkélkedhet az ősmágus, a boszorkánymester vagy a főpap titulusokkal. (Igen, gúnyolódom.)

A wiccával könnyű azonosulni!

A népszerű elképzelés szerint a wicca egy rendkívül ősi vallás, aminek éppcsak sikerült átvészelnie a középkori boszorkányégetéseket, és mostanában kezdi megint bontogatni a bűvös szárnyait. A (nem annyira) titkos testvériséghez való tartozás táplálja az önbizalmat, segít összpontosítani a gondolatokat, így végre az is tartozhat valahová, aki eddig valahogy kilógott a sorból. Legföljebb majd „magányos wicca” lesz belőle.

A wiccát nem kell komolyan venni!

Persze, fontos és szép dolog a természet tisztelete, de az ilyen szellemidézgetős, színes gyertyaégetős, kártyából vagy akár kristálygömbből jósolgatós hobbiokkultista fellángolás idővel elmúlik, amikor kiderül az illető számára, hogy az „aliggőzzel” művelt praktikák legfeljebb placebo-hatással működnek, valódi eredményt nem sikerül felmutatni. Anyuka megint csak nyugodt lehet: kinövi ezt a csemetéje, és a következő karácsonykor az éjféli misére talán már fintorgás nélkül kíséri majd el.

Körülbelül ezek azok, amikkel az ember először találkozik a wicca vallás kapcsán.