A nyári hónapokat egyharmadunk eltorzult arccal szenvedi végig: köhög, tüsszög, fújja az orrát. De vajon csak a növények lennének felelősek az allergiánkért? Egyes vélemények szerint nem. Sokkal inkább a lelkünk mélyére száműzött problémák a hibásak.

„Egy testi tünet mögött mindig elfojtott lelki konfliktus áll — magyarázza Farkas Erzsébet ezoterikus pszichológus. — A szervezet szimbolikus formában fejezi ki, amit az illető elnyom magában. Az allergiás betegnek az agresszió, a hatalom jelent gondot. Nem tud kiállni önmagáért, képtelen érvényesíteni az akaratát."

Kingánál (26) is akkor jelentek meg az allergiás tünetek, amikor fiatal feleségként szociális otthonba küldte összeférhetetlen, hisztérikus anyósát. Tette miatt bűntudata támadt, és nem tudott mit kezdeni az érzéssel. Nem látta be, hogy vannak az agressziónak egészséges, indokolt formái is, amiért nem kell haragudnia magára.

Az orvostudomány szerint az allergia nem más, mint túlérzékenység olyan anyagokkal szemben, amelyek mások számára ártalmatlanok. Egyes pszichológusok véleménye azonban az, hogy a hátterében meg nem értett vagy félreértelmezett lelki konfliktus húzódik. A kérdés csak az: kit vagy mit nem tud valaki elfogadni? Ki vagy mi irritálja valójában? Az allergiás ugyanis mindent akar, csak agresszívnak mutatkozni nem. Ő az, akit mindenki szeret, és aki mindig megegyezésre törekszik. Sosem jön ki a béketűrésből, a hangja általában nyugodt és csendes. Ezzel ellentétben az allergiaszezon alatt viszont eltorzult arccal kénytelen járni-kelni. Durva testi megnyilvánulásai arra utalnak: annyi elfojtott indulat tombol a lelke mélyén, hogy az már vulkánként tör felszínre. Mintha ilyenkor mutatná meg az igazi arcát: milyen, amikor elveszti az önkontrollt.


Képzeletünk a felelős

Az allergiás időszak idején olyan energia tör utat magának az orron keresztül, amelynek kinyilvánítása elől az illető folyamatosan kitér. Ő ugyanis nem szívesen mutatja ki erejét, kerüli a konfliktusokat. Küzd valami ellen, de agreszszióját nem közvetlenül (nem azon, amire-akire valóban allergiás), hanem kerülő úton nyilvánítja ki. A nyílt szembefordulástól való félelmében tudattalanul az ellen fordul, ami lelki ellenérzéseit fizikai formában fejezi ki. Azt hogy az allergénnek szimbolikus, nem pedig fizikai és kémiai hatása van, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy altatásban vagy narkózisban nem jelentkeznek az allergiás reakciók, csupán éber állapotban. Akkor viszont a roham kiváltásához elegendő a növény vagy tárgy fotóját megmutatni. Tehát nem a tüsszögést és orrfolyást kiváltó anyag felelős a reakciókért, hanem a képzet, ami hozzá kapcsolódik. A parlagfű és a többiek „bűne" csupán annyi, hogy azt a tulajdonságot képviselik, amelynek elfogadásával az emberek nagy részének tennivalója van. Hiába irtjuk ki, mondjuk, a parlagfüvet, azzal csak az adott energia képviselőjét likvidáljuk. Ám valószínű, hogy a helyére azonnal egy másik növény lépne, ami megint segítene láthatatlan ellenállásunkat tudatosítani.


Ki az igazi ellenségünk?

Az allergiától szenvedő ember agressziója abban is megnyilvánul, ahogy környezetére rákényszeríti a rá nézve veszélyes növények elutasítását. Túlérzékenységével — természetesen nem tudatosan — zsarnokoskodik környezetén. Az érintettek különféle szervezetekbe tömörülnek, igyekeznek elérni az általuk ellenségnek kikiáltott növény teljes likvidálását: agressziójuk ebben az esetben is kerülő úton nyilvánul meg. A külvilágban ugyanis azt éljük meg ellenségként, amit magunkban nem tudunk elfogadni. Amint megtanulunk szembenézni az általunk került, hárított életterülettel, elfogadjuk és megszeretjük, azzal a részünkké válik, s azonnal megszűnik számunkra külső ellenségnek lenni.

„Mindig fel lehet tárni az egészen konkrét okot, azt az életeseményt, ami után az allergia kialakult — mondja Farkas Erzsébet. — Például, amikor jogos önvédelemből agresszívan léptünk fel, de ez konfliktust okozott bennünk. A lelki kezelés e folyamat tudatosítását jelenti: elfojtás helyett meg kell tanulnunk elfogadni az érzést, majd eszközt találni megfelelő kifejezésére. Ami pedig a diétát illeti, nagyon érdekes, hogy a tejet és származékait, illetve a búzalisztből készült ételeket kell kiiktatni az étrendből, hiszen mindkét élelmiszer az élet szimbóluma. Ismét az az üzenet fogalmazódik meg, hogy itt az élet és velejáróinak elutasítása történik."

Az agresszió mindig összekapcsolódik a félelemmel: az ellen harcolunk, amitől félünk. Érdekes ezzel kapcsolatban felidézni a Félelem nélkül című filmet, amelyben a főszereplő, aki eperallergiában szenvedett, egy repülőszerencsétlenség túlélőjeként egy időre teljesen megszűnik félelmet érezni, s ekkor eltűnik az allergiája is. Amint azonban visszatér a „normális" kerékvágásba, és ismét képes lesz félelmet érezni, az allergiája is kiújul…


Ne utasítsd el a szenvedélyt!

Aki allergiás, gyakran fél magától az élettől, és mindazt elutasítja, ami annak lüktetését, dinamikáját adja: a szexet, a szerelmet, az agressziót. Helyette inkább a tisztaságot, az emelkedettséget, a nemességet hajszolja, s nem látja be, hogy az élet így sótlan, valótlan, egyoldalú. Az allergia az élet misztikus üzenete, ami azt sugallja, hogy legyünk nyitottak, és fogadjunk magunkba mindent, akár azt is, ami tökéletlen. Engedjük szabadon szenvedélyeinket, valódi énünket, mert az élet — és benne mi magunk is — úgy jó, ahogy van.

Ha tudod, mi irritál, kiderül, mit nem tudsz elviselni valójában:
• Állatszőr-allergia: Az ember állati, ösztönös vonásainak megvetése egyidejű, erős vággyal keverve. Ha valaki a macskaszőrre allergiás, valójában azt nem tudja elviselni, amit ez az állat képvisel, vagyis a szexualitás női oldalát: a cirógatást, az odasimulást, az önátadást, a megnyílást. A macska csak megtestesíti a szorongás mibenlétét, a szoros közelséget, amire az illető vágyik ugyan, de nem meri megvalósítani.
• Szénanátha: A virágpor a megtermékenyítést, a szaporodást szimbolizálja, ezért ez az allergia a szexuális téren jelentkező, többnyire öntudatlan elutasítást jelzi.
• Házipor-allergia: Akit a poratkák kínoznak, az tisztátalannak tekinti az élet bizonyos területeit, mert belső értékrendjét olyan magas szintű eszmények szabják meg, amelyeknek ebben a világban nem lehet megfelelni. Tulajdonképpen a port mint alantas, földi anyagot utasítja el.
• Parlagfű-allergia: A parlagfűnek az agresszív, semmire tekintettel nem lévő terjeszkedése vált ki ellenérzést. Az allergiás valójában a saját agressziójával nem tud mit kezdeni, azt nem tudja elfogadni.
• Ételallergiák: Legnagyobb gyakorisággal a tej, illetve a tojás okoz túlérzékenységet. Mindkét élelmiszerben felismerhető az élet szimbóluma. Az allergiás tünet valódi kiváltóját ilyenkor az anya-gyerek kapcsolatban kell keresni: valószínűleg az illető úgy éli meg, hogy valamilyen oknál fogva a róla való gondoskodás az anyja számára csak nyűg és kötelesség. Lisztérzékenység esetén az apa (a liszt a kenyérkeresőt szimbolizálja) iránti ellenérzések húzódhatnak meg a háttérben. A tenger gyümölcseivel szembeni allergia az életörömök elutasítását jelenti, hiszen a tenger maga az élet forrása.