Csengettyű

Csilingeléskor elszabaduló rezgései hangszínükhöz, hangerejükhöz és anyagukhoz mérten hatásosak.
A csengettyű elképzelhetetlenül régi rituális eszköz. A csengettyűk csilingeléskor elszabaduló rezgései hangszínükhöz, hangerejükhöz és anyagukhoz mérten hatásosak.

A nőiesség jelképe, ezért a szertartásokon gyakran használjuk az Istennő megszólításakor. A gonosz, ártalmas varázslatok és szellemek elhárítására, a vihar csillapítására és a pozitív energiák előhívására szintén alkalmas. A szekrénybe dugva vagy az ajtófélfára akasztva az otthont védelmezi. A csengettyű a fentieken túl a szertartásrendbe illeszthető, az egyes szakaszok kezdetének és végének jelzésére való.

Árnyak könyve

A wiccák fontos kézikönyve, amelyben a szertartások összes elemét megtaláljuk, a könyörgést, a megszólítást, a szertartások elemeit, a rúnákat, a mágia szabályait.
A wiccák fontos kézikönyve, amelyben a szertartások összes elemét megtaláljuk, a könyörgést, a megszólítást, a szertartások elemeit, a rúnákat, a mágia szabályait. Az Árnyak könyve néhol boszorkányról boszorkányra hagyományozódott, általában a beavatáson keresztül; ám napjainkban szinte minden wicca önálló könyvet szerkeszt magának.

Ha el akarják készíteni saját változatukat, szerezzenek be egy üres könyvet. A kézikönyve írjanak bele minden szertartást, varázslatot, mágiával kapcsolatos adatot, bűvigét, amelyet akár egyszer is kitaláltak, esetleg máshol találkoztak vele, és méltónak tartják a megörökítésre.

Az Árnyak könyve bármely változata a szertartásra vonatkozó javaslatokat tartalmazza, egyetlen szava sem szentírás. Soha ne ragaszkodjanak túlzottan a leírt mintákhoz. A boszorkányok közül sokan átugranak oldalakat, hozzáadnak vagy elvesznek információkat tetszésük szerint, s így létrejön a saját kézikönyvük.

Jó ötlet kézzel beírni a varázslatokat és a szertartásokra vonatkozó adatokat. A kézzel írt szöveg személyesebb hatású, és könnyebb olvasni a gyertyafény mellett. Szerencsésebb azonban az összes szertartást memorizálni, s akkor a ceremóniák során nem tereli el a figyelmünket a könyv lapozgatása és az olvasás. Másik kézenfekvő megoldás a rögtönzés. Ha mégis szeretne beleolvasni az Árnyak könyvébe a szertartások alatt, írása legyen kibetűzhető, könnyen olvasható.

A Füstölő:

A füstölőtartóban égetjük az illatos füstölőket. Lehet fémből készített lengethető tárgy, de a célra megfelel egy egyszerű kagylóhéj is. A füstölőtartóban a ceremóniák alatt végig parázslik a füstölő.

Aki nem talál megfelelő edényt, készítsen. Bármely homokkal vagy sóval félig töltött tálka vagy csésze megfelel. A só és  homok elnyeli a faszénparázs vagy az illatos füstölők izzásakor keletkező hőt, így elejét veszi az edényke megrepedésének. A sóba, homokba füstölőpálcát is tűzhetünk, a kúp alakú füstölőket pedig a felszínre állíthatjuk.

A füstölőket a szertartás sikeréért, a művészi hatás fokozásának kedvéért és illatukért egyaránt használjuk. Ha nincs meghatározva, milyen füstölő való a ceremóniához vagy a varázslathoz, hallgassanak a megérzéseikre és alkotói ösztöneikre, s állítsanak össze valamilyen keveréket.

A pálcika, kúp vagy kocka alakú füstölők a legismertebben. A wicca ceremóniákon jobban szeretjük a durva, morzsás füstölőt, amely magától biztosan folyamatosan parázsló faszénhez adagolható, vagy eleve azzal elegyítették.

A szertartásmágiában a füstölés szerepe jelentős, mert gyakran parancsolják meg a "szellemeknek", hogy a füstölőből felszálló füstben, látható alakban jelenjenek meg. Bár nem része a wicca szertartásoknak, néha az Istennő és az Isten is megjelenik a felgomolygó füst foszlányaiban. Leülni, lassan, a füst áramlását figyelve lélegezni, jelentősen megkönnyíti a módosult tudatállapot elérését.

A wicca szertatás nem teljes a füstölők nélkül. A füstölőt sok wicca azonosítja a levegő elemmel. Gyakran kerül az oltárra az istenségek képe elé.

.A Varázspálca:

A legfontosabb mágikus kellékek egyike. Több ezer esztendeje alkalmazzák különféle varázslatokhoz és vallási ceremóniák során. A megidézés eszköze. Az istennőt és az Istent szokás a szívó szavak kíséretében felemelt varázspálcával megidézni. Szokás továbbá a varázspálcával közvetlenül irányítani az energiát, például amikor varázskört vagy mágikus jelképet rajzolunk a földre; rámutathatunk a veszélyre, miközben tökéletes egyensúlyban nyugszik a tenyerünkön vagy a kezünkben; s a vízben előkészített főzetek megkavarására is használható. Némely wicca számára a varázspálca a levegő elem jelképe, és az Istennek szentelt eszköz.

Hagyományaink mintájára a következő fákból készíthető a jó varázspálca: fűz, bodza, tölgy, alma, barack, mogyoró, cseresznye és egyéb kemény fák. Olyan gallyat szokás vágni, amelynek hossza megegyezik az ember könyökhajlatától a mutatóujja hegyéig mért távolsággal, de ez nem a kötelező méret. A célra tökéletesen egyenes növésű gallyak a legalkalmasabbak.

Felesleges azon aggódni, hogy milyen az ideális varázspálca. Majd megmutatja magát.

Minden pálcát átjár a személyes energia és erő.

A Boszorkányborok:

Rituálékhoz használt Boszorkányborok. A közvetítőanyagot a vért képviseli. Coven ceremoniáknál, valamelyik vezető az ujjából egy csepp vért ad hozzá.

A Rituális seprű:

A boszorkányok varázslataikhoz és szertartásaikhoz használják a seprűt. Az eszközt az Istennő és az Isten számára is felszentelik. Mexikóban már imádták egy boszorkány jellegű istenséget.

A boszorkányok varázslataikhoz és szertartásaikhoz használják a seprűt. Az eszközt az Istennő és az Isten számára is felszentelik. Mexikóban már imádták egy boszorkány jellegű istenséget, Tlaszeolteolt, aki ábrázolásain meztelenül lovagol egy seprűn. A kínaiak pedig egy seprűs istennőhöz fohászkodnak, ha szakadatlan esőzések közepette derült időre vágyakoznak.

A seprű határozottan erőteljes szerephez jutott az átkok és a gonosz praktikákat űző személyek elhárításában. A küszöbön keresztbe fektetett seprű távol tartott bármely, a házra és a ház népére küldött varázslatot. A párna alá rakott seprű őrizte az alvó nyugalmát és szép álmokat hozott.

Az európai boszorkányokat egyenesen a seprű szimbolizálta, mert a köznapi gondolkodás és a vallásos mágia terén egyaránt összekapcsolták a ténykedésüket e tárggyal. Azzal vádolták őket, hogy seprűnyélen lovagolnak, s ezt a képzetet a " gonosszal történt lepaktálás" egyértelmű jelének tekintették. Az efféle cselekedeteket nem egyszerűen természetfölötti jelenségnek vélték, hanem az ördög művének tekintették, ellentétben azzal, amit a boszorkányok csináltak. Ők ugyanis szeretet teli gyógyító varázslatokat hajtottak végre. Az ördög elkötelezettjeként seprűnyélen lovagló boszorkány fogalma természetesen a boszorkányüldözők koholmánya.

A wiccák napjainkban is használják a seprűt. A szertartás ugyanis általában a beltéri vagy a külső helyszín megtisztításával kezdődik, vagyis néhány virtuális, sepregető mozdulattal. Ezután kezdődik az oltár felállítása, majd kitesszük az eszközöket, és máris minden készen áll a szertartáshoz.

A söprögetés több fizikai takarításnál. Igazából a seprű sörtéinek nem kell érintenie a földet. Sepregetés közben a boszorkány élénken maga elé képzeli, hogy most az emberi élet során felgyülemlő asztrális lomokat takarítja el. A tértisztítás a gördülékenyebb rituális tevékenységet biztosítja.

Lévén tisztító eszköz, a seprűt a víz elemhez társítjuk. Ennél fogva valamennyi víz elemű varázslatban alkalmazhatjuk, ideértve a szeretettel és a pszichikus tevékenységgel járókat is.

Aki maga szeretné elkészíteni a seprűjét, kövesse azt a régi leírást, amely szerint a legjobb szertartási seprű nyele kőrisfa, seprűje nyírfagallyakból áll, s ezek fűzfavesszővel vannak összeerősítve. A kőris védelmez, a nyírfa tisztít, a fűzfavessző az Istennő oltalma alatt áll. Természetesen bármely más fa vesszőiből elkészíthető seprű is megfelel. A tűlevelektől megfosztott kis fenyőseprű szintén használható.

Természetesen számos varázslathoz kell seprű. E tárgy a hétköznapi életben és a mágiában egyaránt tisztító, védelmező eszköz. Mi, wiccák, a szertartás területének jelképes megtisztítására és az otthon védelmezésére használjuk. Ez utóbbi esetben a küszöbön, az ágy alatt vagy az ablakpárkányon szokás keresztbe fektetni. Néhol az ajtófélfák közé állítják átlósan.

A boszorkányseprűt ugyanúgy vesszük igénybe a mágiában, mint a többi kelléket, vagyis ajánlatos kizárólag a szertartások alkalmával használni. Igyekezzenek kerek, duci példányt készíteni, a lapos formájúak kevésbé hatékonyak.

A Rituális álarc:

Démonűző hatása van.

A Boszorkány ruhák:

A hátrészüket szokták, hímzéssel, mágikus jelekkel díszíteni.

A Kristálygömbök:

A magasabb rendű kapcsolatteremtés eszközei. Anyaga: hegyikristály vagy ólomkristály. A sima üveg nem megfelelő. Kiválasztásánál érdemes szakember tanácsát kikérni, mert nem fog működni.

Ősi mágikus eszköz.
Manapság hihetetlenül népszerű a kvarckristály, különösen a gömb alakúra csiszolt. Nem csoda, hiszen a kristálygömb ősi mágikus eszköz.

A kristályokat régóta használják kontemplatív jóslásra. A jós addig mered a kristálygömbbe, amíg képessége működésbe lép, és látomásai a gömbbe vetítve vagy lelki szemei előtt megjelennek, e képekből aztán megkapja a kívánt információkat.

A wicca szertartások alkalmával a kristálygömb az Istennő képviseletében általában az oltáron kap helyet. Alakja az Istennő jelképe, mint minden kör vagy ovális. Jéghideg tapintása a mély tengervizet, azaz az Istennő birodalmának egyik részét szimbolizálja.

A kristály a jövendőmondáson túl az istenségektől érkező üzenetek felfogására, az energiatartalék mozgósítására is alkalmas. Némelyik wicca a kristálygömbből meríti az Istennőre, illetve az elmúlt életre vonatkozó ismereteit, Az igazi kristálygömb mágikus tárgy, amelyet átjár az istenség.

A kristálygömböt, érdemes időnkét holdfényben füröszteni, és fekete ürömmel átdörzsölni, mert ettől növekszik bűvereje. A teliholdkor végzett szertartások központi varázseszköze lehet.

A Boszorkány üst:

Különböző főzetek, gyógy-elixírek, bájitalok elkészítésénél használják. Anyaga vörösréz, sárgaréz vagy vas. Legjobb a vörösréz üst.

A Varázsszeres ládika:

Az apróbb varázseszközök és amulettel tárolására.

A Quijja tábla:

Quijja tábla (beszélő tábla), szellemidézéshez.

A Szellemidéző tábla:

Abroszra nyomtatott és üveglappal letakart,poharas szellemidéző tábla.

A Házi-oltár:

Nem beélesített házi-oltár. Jól láthatók: a füstölő, a tőr, a Pentákulum és a serleg. A serleg a nőiesség jelképe. A két, fekete bársonnyal letakart kristálygömbön láthatók a Főpapnői és a Főpapi fejdiszek. A női fejék mögött látható az árnyak könyve.

A Tűztartók:

A mágia kellékei a megfelelő tűztartók.

Egy Varázstükör:

Varázstükör a rituálék elvégzésére berendezett asztallal. Az asztalon előtérben a viaszöntés elvégzéséhez használatos gázpalack. Mögötte a kristálygömb, a koponya és a fal mellett a varázsládika, előtte a rituálé elvégzésére használatos tárgyak.
A varázstükör bal oldalán a gyógynövények szedésére szolgáló sarló. Jobb oldalon, két tőr és mellettük párhuzamosan, több varázspálca, különböző célokra.

Egy Speciális tároló vitrin:

A szakrális és kultikus tárgyakat, mindig elzárva tartják.
Felső sor: serlegek, kártyák, tőrök, varázspálcák.
Középső sor: fejdíszek és kártyák.
Alsó sor: kristálygömbök, tőrök és kártyák.

Speciális ajtótakarók:

A speciális ajtótakarók jelzik, hogy varázsterületre érkeztek.

Légkör:

Az ablaknak és a függönynek varázsosnak kell lennie. Szép forma és szűrt fény kell a mágiához.

Szabadtéri helyszinek:

Amikor az idő engedi a rituálékat a szabadban végezzük. Megfontoltan keressünk, jó kisugárzású helyet és megfelelően készítsük elő a mágiához.

Ingák, viaszbábuk, tűk, szögek és tövisek:

Speciális ingák a problémák felmérésére. Viaszbábuk és az erőátvitelhez szükséges tűk, szögek és tövisek.

Piros olaj*:

A piros színben pompázó olaj a szerelem a boldogság, a testi és lelki kívánalmak serkentője!

Az olaj átható fénye és illata, mágikus fluidiumot hoz létre a felhasználó körül. Erősítve annak auráját és kisugárzását. Ezáltal a kívánt személy érezve a kisugárzó bájerőt nem tud ellenállni a kísértésnek.

Zöld olaj*:

A családi béke védelmezője, a rontott életek felvidítója a lélek erejének kútja. Hatására mikor a légtérbe kerül, kiszorítja a negatív energiákat és a rossz szellemeket.

Fekete olaj*:

A negatív dolgok és erők irányítója. Sötétség a fény elhomályosítója. Beteggé és esztelenné teheti a célszemélyt!

Felhasználása indokolt esetben a kegytárgykészítők ellenőrzése alatt.

Az olajak felhasználása kizárólag illóolaj párologtatóban történik, használat előtt rázza fel míg az olaj gyöngyökké nem változik, ezek után töltse a párologtatóba és min. 20 percet relexáljon a célszemélyre az adott problémára összpontosítva. Érzi majd az olaj erejét, mivel a mágikus energia a légtérben szabadul fel és így érintkezik az aurával. Bővebb információért kérje a kegytárgykészítők tanácsát.

Mágikus pecsétek:

A pecsétek több évszázados varázskönyvek alapján készültek. Fellelhető közöttük a híres Clavicula Salamonis és a rettegett Necronomicon mágikus pecsétjei is.

Ezek a pecsétek kifejezetten pozitív és segítő szellemeket hívnak a rászorulóhoz. Minden pecsét személyes tulajdonságokkal bír! Kérje a kegytárgykészítők tanácsát.

Mágikus terítők:

A terítők elsősorban a szellemidézések és szeánszok kelléke. Felhasználásuk a Qijja táblánál elengedhetetlen mivel a terítő szolgáltatja a teljes mágikus védelmet a szeánsz alatt.

A piros terítők az érzelmi síkot uralják az elhunyt rokonokat, barátokat segítik a kommunikációban mágikusan védve az ő szellemüket. A fekete terítők az idegen szellemeket uralják, felkészülve a negatív hatásokra is.

Mágikus víz:

Rontáslevételkor és rituális egybegyűlésekkor alkalmazzák, mivel a cseppek mágikus kisugárzása elriasztja a negatív erőket és szellemeket. Felhasználása: a szoba (terem) 4 sarkának befröcskölése az előírt rituális szavakkal és mozdulatokkal. A sós víz erejének a többszöröse rejlik ebben a sugárzóan zöld vízben, mivel a mágia ereje költözött e vízbe. Felhasználható a varázskör meghúzásakor is! (de a kört nem helyettesíti!!!)